HAT-KP-1-2023/1-001443

 Intézményünk 45 tanulója és 5 pedagógusa vett részt 2024. május 06-09. között a "Határtalanul program" keretében megvalósult erdélyi kiránduláson. A gyerekek tanulmányi útját egy felkészítő foglalkozás és szülői értekezlet (április 30.) előzte meg. Megbeszéltük utazásunk részletes programját, 5-8 tanuló felkészült az ottani települések magyarságának történelméről, a meglátogatott városok nevezetességeiről. Előre egyeztettük a szálláshely szobabeosztásait is, így azzal már a helyszínen nem kellett foglalkoznunk. Fontos szerepet kapott még az utazás során tanúsított viselkedési (pl. buszon való tartózkodás) alapszabályok és normák ismertetése. 2024. május 06-án reggel 6 órakor indult el intézményünk 45 tanulója és 5 pedagógusa Erdélybe. A határátlépés után első megállóhelyünk Nagyvárad volt. Itt betértünk a kultikus magyar helyre, a Góbé csárdába, ahol Pápay Zoltán helytörténész, író, magyarságkutató előadását hallgathattuk meg a csárda udvarán. Betekintést nyerhettünk a gyönyörű Góbé csárdába is, ahol megcsodálhattuk a csárda berendezését, a székely székek szerinti festett bútorokat. Majd egy sétát tettünk a Góbé csárda közelében lévő nagyváradi várban is. Következő állomásunk, az 582 méter magasságban található Királyhágó volt, amely lenyűgöző látványt nyújtott. Erdély kapujaként is emlegették, hiszen innentől kezdve beszélhetünk történelmi Erdélyről. Itt készítettük el első közös csoportképünket. Ezt követően első erdélyi állomásunk Bánffyhunyad volt. A városon keresztülmenve felfigyeltek a gyerekek a keleties stílusban épülő, fénylő bádogtetővel ellátott emeletes házakra, palotákra. Majd megtekintettük Kalotaszeg legnagyobb, 13. századi festett kazettás mennyezetű református templomát, amely Kalotaszeg építészetének egyik legjelentősebb remekműve. A helyi idegenvezető ismertette a templom történetét, a gyerekek megtekinthették a templom belsejét, felmehettek a karzatra, ahol közvetlen közelről megcsodálhatták a kazettás mennyezetet. A csoportunk a templom javára adományt ajánlott fel. Idő hiányában és a rossz időjárási körülmények miatt ki kellett hagynunk Kalotaszentkirályt, Ady emlékművét, így a "Kalota partján" című versének elszavalása a buszon valósult meg. Ezt követően Torockóra indultunk, ahol a szálláshelyünk volt. Este 7 órára érkeztünk meg a szálláshelyünkre. Az előre megbeszélt szobabeosztás alapján mindenki elfoglalta a helyét, majd elfogyasztotta a vacsorát. Nagyon szerencséseknek mondhattuk magunkat, mert a csoportunk teljes tagja egy helyen tudott reggelizni és vacsorázni, valamennyi napon ugyanaz a szálláshelyünk volt igen finom ételekkel és gyönyörű kilátással. Közvetlenül a Székelykő alatt helyezkedett el a vendégházunk, panziónk. Kikapcsolódásként aznap este a csoport még egyórás sétát tett Torockóban. 2025. május 07. Másnap reggel 9 órakor indultunk el Torockóról Kolozsvárra, ahol 10 óra körül találkoztunk az idegenvezetőnkkel. Három órás időintervallumban városnéző sétára invitált bennünket, bemutatta Kolozsvár legnagyobb nevezetességeit. Próbált minél több információt megosztani tanulóinkkal. Megtekintettük Kolozsvár belvárosában Bocskai István szülőházát, amely Szarvas-ház illetve Eppel-ház néven is ismert. Sok információt kaptunk a Babes-Bolyai Tudományegyetem főépületének történetéről, amelyet nagy érdeklődéssel hallgattunk. Betértünk a Farkas utcai református templomba és a Szent Mihály Székesegyházba, majd megcsodálhattuk a székesegyház előtt álló Mátyás király lovasszobrát, amely Mátyás király szülővárosának egyik jelképévé vált. Kolozsvár főterén láthattuk még a ma már teljes pompájában álló Rhédey-palotát, amelyet néhány éve gondosan felújítottak, s a földszinti részén elegáns kávézó és teázó kapott helyet. Érdeklődéssel néztük Kolozsvár főterén álló, ma Szépművészeti Múzeumként ismert barokk épületet, Bánffy-palotát. Megtekintettük Kolozsvár legrégebbi emeletes házát, Mátyás király szülőházát, a Minorita templom előtt álló Anyafarkas-szobrot, a Szabó bástyát, és végül az 1585-ben nyitott Házsongárdi temetőt, mely Európa egyik első köztemetője volt, és ahová évszázadokon keresztül temetkeztek az erdélyi szellemi és művészeti élet legnagyobbjai. A tartalmas program után a tordai sóbánya felé vettük az irányt, amelyet a diákjaink már nagyon vártak. Torda Erdély legnagyobb sóbányájának lenyűgöző föld alatti világát csodálhattuk meg csónakázási és sportolási lehetőségekkel a föld mélyén. Itt is részletesen bemutatta idegenvezetőnk a sóbánya történetét, aztán pedig 1 órás szabadprogramot kaptak diákjaink. A csónakázási lehetőség most kimaradt idő hiányában, de a csoport 70%-a az óriáskerékre szeretett volna felülni, így valamennyi nevelő bevállalta kabinonként a kíséretet. Hiszen csak felnőtt kíséretében szállhattak be a diákok az óriáskerékbe. Vásárlási lehetőség és játszótér is volt a sóbányában. Sóbányából visszatérve egy sétára kalauzolt idegenvezetőnk. Megtekintettük Torockó legrégebbi, 1668-ból származó házát, amely a 260. szám alatt található. Kiemelte idegenvezetőnk, hogy Torockó Erdély egyik legszebb települése, amelyet a világhírű Europa_Nostra díjjal ismertek el 1999-ben jellegzetes házai, népviselete és kulturális öröksége megőrzése kapcsán. Láthattuk még a Duna-házat, amelyet a magyarországi Duna Televízió vásárolt meg a nemzeti összetartozás, a magyar kultúra meghatározó központjának létrehozása céljából.A sétából visszatérve felidéztük Jókai Mór itt játszódó könyvét, az "Egy az Isten"-t, melyet az írónak Torockóhoz és környékéhez fűződő nagy vonzalma, és a magyar alapítású unitárius vallás jelmondata ihletett. Nagyon szerencsések voltunk, hogy a szállásunk épp az 1129 méter magas Székelykő lábánál feküdt. Így vacsora után a gyerekek kedvet kaptak, hogy a Székelykőt "megmásszák". Meglepetésünkre minden gyerek és kísérő nevelő a szikla alatti részig felment, ahonnan lenyűgöző kilátás tárult elénk. Visszatérve az udvaron a csapat nagy része közösen beszélgetett, játszott, kártyázott. 2025. május 08. A harmadik nap reggel első utunk a szállásunkhoz közel eső torockói Néprajzi Múzeumba vezetett. Lassel Ágnes múzeumigazgató tartott számunkra tárlatvezetést. Meghallgattuk a falu múltját és jelenét, valamint megcsodáltuk a szemet gyönyörködtető torockói népviseleteket is. Itt tudtuk meg Torockó jelentését, amely a vassal hozható összefüggésbe (a troszk szó vaskövet, vassalakot jelent) hiszen a település fénykorában a vasérc megmunkálásából élt. Sajnos az idő nem volt kegyes hozzánk, mert nagyon esett az eső. Így Torockószentgyörgyön nem tudtunk felgyalogolni a torockószentgyörgyi várromhoz, ezért felcseréltük a programot és egyenesen Gyulafehérvárra mentünk, ahol napsütéses idő fogadott bennünket. Megtekintettük a 800 éves székesegyházat, amely más nagyságok mellett Hunyadi János, Bethlen Gábor, Fráter György, Márton Áron temetkezési helye is. A kegytárgyboltban vásárlási lehetőséget is kaptak diákjaink. Majd sétáltunk a várban, aztán pedig egy órás szabadprogramot kaptak a gyerekek. Majd buszra szállva folytattuk utunkat Nagyenyed központjába. Meglátogattuk a kollégiummal szemben álló híres, 14. században épült vártemplomot, melynek tövében ártatlan magyar áldozatok százai vannak eltemetve. A vár falán lévő emlékműnél mi is elhelyeztük iskolánk koszorúját az 1849. január 8-i vérengzés áldozataira emlékezve. Megtekintettük a Rákóczi-féle szabadságharcban elesett harminc enyedi diáknak állított diákemlékművet. Aztán a híres 1622-ben alapított nagyenyedi Bethlen Gábor Református Kollégiumba látogattunk. Betekintést nyerhettünk a diákok kollégiumi életébe. A gyerekek számára érdekes volt, hogy nem iskolai csengő jelezte a tanítási órák végét, hanem az udvaron lévő kézzel húzott harang. Ezután a buszhoz sietve szintén egy nagy zivatar kapott el minket. Mivel hazafelé tartva nagy mennyiségű csapadék esett, ezért a reggel kihagyott torockószentgyörgyi várromhoz vezető séta most is meghiúsult. Helyette külön programként beiktattuk Torockószentgyörgyön a helyi sajtgyár által készített termékekkel való ismerkedést vásárlással egybekötve. A szállásra visszatérve mindenki kellemesen elfáradt és jóízűen fogyasztotta el az ízletes vacsorát. 2025. május 09. Elérkezett erdélyi kirándulásunk utolsó napja. Korai kelés és reggelizés után csomagokat a buszba bepakolva, szállásadóktól elbúcsúzva a tordai hasadék felé vettük az irányt. "Eléggé lógott az eső lába", s reménykedtünk, hogy lehetőségünk lesz kirándulást tennünk az égig érő sziklafalak közt tekergő Tordai-hasadékba. Végül bevállaltuk a túrát, hogy láthassuk Erdély egyik legelképesztőbb természeti látványosságát, a Hesdát-patak szurdokvölgyét. Felejthetetlen élmény volt mindannyiunk számára még annak ellenére is, hogy a túra végén ismét elkapott minket az eső. A program szerinti utolsó állomásunk a mérai bivalymúzeum volt, ahol Varga Gyuri bácsi, nyugalmazott biológiatanár már nagyon várt minket. Megtudtuk, hogy ez az egyetlen bivalymúzeum Európában. Bemutatta a kiállított tárgyakat, kolompok különböző mélységű hangjait, betekintést nyújtott a falu történetébe és a bivalytartásba is. Külön említést tett a bivalytartási, tejfeldolgozási és földművelési eszközökről és a tejfeldolgozási folyamatról is, amely ismereteket a projektzárás előtti vetélkedőn is kamatoztatni tudunk. Felejthetetlen előadásban volt részünk. Adománnyal támogattuk a bivalymúzeumot, amelyet a tulajdonosnak nyújtottunk át. Majd elbúcsúztunk az idegenvezetőnktől és egy kis ajándékkal megköszöntük munkáját. Ezután az irányt már hazafelé vettük, de mivel első nap időhiány miatt 1-2 program kimaradt, ezt az utolsó nap hazafelé pótoltuk. Megnéztük a püspöki palotát, Szent László szobrát, valamint a kanonok-sort is. A határt átlépve egy hosszabb pihenővel este 8 órára meg is érkeztünk a városunkba, Ózdra, ahol a szülők már nagyon várták gyermekeiket. Itt mondtunk köszönetet a sofőrünknek, Laci bácsinak, akinek szintén egy kis ajándékkal köszöntük meg a munkáját. Összességében: egy tartalmas, élményekkel teli kiránduláson vehettünk részt, amely minden gyermek számára felejthetetlen marad. Intézményünk diákjai az előre megbeszélt szabályokat betartva jól viselkedtek. A kollégák pedig példaértékűen együttműködtek, segítették egymás munkáját. Egy nagyon jó közösség alakult ki a négy nap során; A kirándulást követően, május 22-én a tanulóknak vetélkedőt szerveztünk, amelynek célja az ismeretek, látottak felevenítése volt. A vetélkedő egyik érdekessége volt, hogy az ott készült fotókat használtuk fel a helyek/városok felismerésére. A feladatok közé papíralapon beleraktuk az okosdoboz feladatait is, amelyet villámkérdés formájában alkalmaztunk. Másnap, május 23-án került sor a projektzáró rendezvényünkre, ahol az egész iskola előtt bemutattuk digitális tábla segítségével erdélyi utunkat. Kilenc tanuló vállalta ppt kivetítés segítségével az út bemutatását, majd zárásként a vetélkedő eredményhirdetésére került sor, ahol kilenc csoportból az 1-4. helyezettet jutalmaztuk. A rendezvényünk végén lejátszottuk az Örökség című dalt, amely alatt minden pályázatban résztvevő tanuló és nevelő kivonult és közös fotóval örökítette meg ennek a pályázatnak a lezárását. Júniusban tartottunk egy rendhagyó történelem órát, ahol megoldottuk közösen az okosdoboz feladatait. Június 04-én megemlékeztünk az "Összetartozás napjáról". Tanítványaink kiselőadásokkal készültek, vetélkedő formájában számot adtak az eddigi ismereteikről, valamint iskolarádiós műsort készítettek. Közösen megtanultuk az Örökségünk című dalt. Június 13-án pedig ellátogattunk Budapestre a "Magyarság Háza" keretében megszervezett Uránia Nemzeti Filmszínház filmvetítésére, ahol megnéztük Pósa Gábor cipőjavító portréját, "A javítóember" című filmet. A programban részt vett gyerekek nagyon sok tapasztalatot, ismeretanyagot szereztek az út és az azt követő vetélkedők során. A kirándulás minden percét élvezték és hálásak voltak, hogy részesei lehettek a "Határtalanul" programnak.